Krimiírás öröknaptárral


2022.04.04 - Kertész Anna


Két szép, fiatal NDK-ás lány indul el stoppal a Balatonról Budapestre, de sosem érkeznek meg. Mi pedig 1981-be csöppenünk Zajácz D. Zoltán krimi trilógiájának második kötetével, a Haragos Balatonnal, és nemcsak egy klasszikus nyomozás izgalmait élhetjük át, de érezhetjük a korszak minden ízét-bűzét-báját. A szerzővel a részletekben megbújó történetek erejéről beszélgetett Kertész Anna.




Keresztül-kasul élted az országot, miért a Balatont választottad az első regényed, sőt regénytrilógiád helyszínéül?

Semmi olyasféle szándékosság nem volt ebben, hogy írok egy balatonos retró krimit, NDK-ás stoppos lányokkal meg a gulyáskommunizmus összes kellékével, mert akkor biztosan sikerre lesz ítélve.

13 éves koromban a szépkiejtési verseny megyei győzteseként két hétig Zánkán nyaralhattam, ezután született meg bennem egy regény alapötlete: egy külföldi kislány eltűnik az úttörőtáborból… Amikor túl az ötvenen elhatároztam, hogy végre megvalósítom a régóta dédelgetett álmomat, és megírom az első krimimet, akkor valahogy visszakanyarodtam ehhez a történethez. Az első perctől trilógiában gondolkoztam, amelynek minden darabja a Balatonnál kezdődik, ott tűnnek fel a szereplők, de aztán „feljövünk” Budapestre, a nyomozás nagy része ott zajlik.

Fotó: Zajácz D. Zoltán Zánkán 

És miért a ‘70-es, ‘80-as évek fordulóját lőtted be? Erre a korszakra sok mindenki emlékezhet, mégis alapos kutatómunkára van szükség a pontossághoz. Könnyű hibázni.

Fontos volt, hogy a modern nyomozási technikák - pl. cellainformációk és bankkártyaforgalom lekérése - nélkül, klasszikus módon nyomozhassanak a hőseim. És hogy az akkor még Magyarországon nem létező, de egy olyan nyitott, több nyelven beszélő, a kriminalisztika iránt érdeklődő orvostanhallgató számára, mint a könyvben szereplő Lendvay Laura már ismerhető profilozást is beemelhessem a történetbe - végül mindkét könyvben ez vezet el a megoldáshoz.

Az alaposság ott kezdődött, hogy szereztem egy öröknaptárat, tudnom kellett, hogy hányadika milyen nap volt, utánanéztem az utcaneveknek, a menetrendnek, annak, hogy az adott időszakban milyen filmre ülhettek be a Bástya moziba a mellékszereplőim.

Még mellékszereplőnek sem tekinthetjük őket, mégis nemcsak Dobray György Áldozat című filmjét választottad ki nekik, de ahogy több tucat másik villámszereplőd, ők is nevet, foglalkozást, lakcímet, komplett kis történetet kaptak. Miközben ez nyilvánvalóan hozzájárul a könyvek sikeréhez, nem érezted úgy, hogy elvesztegeted ezt a sok jó szereplőt, sztorit?

Pont ilyen mélységeket akartam, számomra élvezetes játék volt ennyi szereplőnek karaktert, történetet kitalálni. Megalkotni például Kahina Madanit, a főszereplő nyomozó gyermekkori szerelmét, a párizsi képzőművészt, akivel kapcsolatban még annak is utánajártam, hogy ki taníthatta volna a képzőművészeti egyetemen. 

A második regényben próbáltam az elsőhöz képest is még több irányba elindítani a cselekményt. Egyébként is az adja a könyvek dinamikáját, azért is könnyű olvasni őket, mert a sok rövid fejezet a helyszínek, a nézőpontok váltakozását követi. És így titokzatosabb, fordulatosabb is a történet.

A következő, harmadik regényben Kádár János is feltűnik majd egy aprócska epizódszerepben: a nyomozás egyik szála elvezet a Kútvölgyi kórházba, ahol a detektívvel egy időben épp rutinvizsgálaton jár a pártvezér. Őt mégsem lehet kihagyni egy ‘80-as években játszódó könyvből, amely ilyen széles tablóját adja az akkori társadalomnak.

Az első könyvben megjelenik egy valós történetszál, a Soós Lajos-féle gyilkosságok.  A másodikban is megbújik egy bűnügy? A stoppos lányok tragédiájáról mintha lehetett volna olvasni…

Sok hasonló, stoppoló lányok ellen elkövetett bűnügy volt akkoriban, mint ami a német turistákkal történik, de nincs konkrét történet, amit beleszőttem volna a Haragos Balatonba. A Soós-ügy 1979-ben zajlott, ezért vettem bele az első könyvbe, hozzátett a korhűséghez és segített kontrasztozni: míg az általam kitalált, egy francia állampolgárt is érintő ügyben kerülik a nyilvánosságot, titokban nyomoz három ember, addig a Soós-ügyön több ezren dolgoztak a nagy nyilvánosság bevonásával.

Ilyen kaliberű, kihagyhatatlan bűnügy nem volt 1981-ben, amikor a második regény játszódik. De nem is bánom, elég volt egyszer ellőni ezt a megoldást.

Nem a szocializmus legkedveltebb figuráját választod főhősül, amikor egy rendőrnek adod a szerepet - bár kétségtelen, hogy Adorján Máté igen megnyerő figura. Miért nem egy rendszeren kívüli magánnyomozót vagy újságírót választottál, ahogy az „szokás”?

Szándékosan kerültem ezeket a kliséket, próbáltam olyan egyéniséget alkotni, aki belefér a rendszerbe, de kritikusan szemléli: Máté Nyugaton nőtt fel, látja a hibákat, olykor meg is fogalmazza őket, ahogy a kollégái is egyre többször ejtenek el egy-egy csípős megjegyzést a fennálló renddel kapcsolatban.

Azt is fontosnak éreztem, hogy a főszereplőm ne egy szokásosan lecsúszott figura legyen alkoholproblémákkal és monoklikkal - le akartam számolni ezekkel a közhelyekkel. 

Ha nem is „receptre írtad” a könyveket, de mégis sokat tudhatsz arról, hogy mi kell a befogadónak. Pár éven át szerkesztője voltál az akkor a korát bőven megelőző Friderikusz Show-nak. Mit tanultál és használsz az ott nyert tapasztalatokból? 

Sokat tanultam például a célközönség meghatározásáról, de nem gondolkoztam ezen az íráskor. És ahogy említettem, marketing trükk is lehetett volna a retróság, de nem ezért választottam a korszakot. Ami viszont tudattalanul is hathatott az írói munkámra, hogy megtanultam: az emberek a nem kiszámítható, csavaros cselekményt szeretik, illetve a nagyon mélyen emberi történeteket. Mindkettőt megkapják a könyvekben: a gyilkos(ok) személye garantáltan meglepetésként fog hatni mindkét kötetben és mély drámák kísérik a bűnügyeket.

Amikor ezeket a könyveket írod, el-el látogatsz a Balatonhoz inspirációért?

Nagyon közel, alig több mint 20 kilométerre lakom a Balatontól. Ma is voltam a tónál. Pécsről jöttem hazafele, és ha az ember áthajt Siófokon, ha ez az ember én vagyok, akkor nincs olyan, hogy nem megy le a vízpartra. Bármilyen is, ma éppen haragos, mindig feltölt. 

Kertész Anna



NÉVJEGY

Zajácz D. Zoltán író, újságíró, szerkesztő, televíziós műsorkészítő, tanár. 1966-ban született Kisvárdán, az ott alakult Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársával és barátjával játszott. A híres szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba járt, ahol mások mellett Alföldi Róbert és a Szőke-Badár páros is az iskolatársai voltak.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett filozófia–magyar szakos diplomát. 25 éven át dolgozott a médiá¬ban, egyebek mellett a Friderikusz-show szerkesztője, három megyei lap főszerkesztője és a Nyíregyházi Televízió főszerkesztője is volt. Jelenleg középiskolai tanárként dolgozik egy mezőgazdasági technikumban.

A Véres Balaton című első regénye tavaly, a Haragos Balaton pár héttel ezelőtt jelent meg a General Press Könyvkiadó gondozásában. Ő a kiadó első magyar krimiszerzője. A harmadik kötet, a Dermesztő Balaton megjelenése szeptemberben várható.